martes, 13 de octubre de 2009

Gyermek vagyok

Legnagyobb álmom újra szabadnak lenni

Akár egy madár ki ide- oda száll

Vágyom, hogy ne kelljen úgy tenni

Amit a törvény tőlem elvár

Nincs szükségem nekem

Óvó- féltő kezekre

Nincs is itt többé helyem

Itt az idő, útra kell kelnem

Menni, menni messze

Hegyen- völgyön át

Nem törődni vele

Még ha hallom is zaját

S mint kislányként

A sárga búzamezőn

Fetrengenék, bukfenceket hánynék

Amíg csak bírná erőm

Erőm el fogytával

Boldogan meghalnék

Egy kislány gondolatával

Aki pedig, oly soká élhetne még…

No hay comentarios:

Publicar un comentario