Kelts fel, égi káprázat

Keltsd fel , égi káprázat;

Szunnyadó ábrándjaim!

Szívem tengerének vitorlája ;

Ringasd ébren álmodó ladikjaim!

Álmos szemeim lehunyom

Míg te játszol a hangszereden

Lepereg életem, minden láb nyomán

Nem is élet ez, inkább csak szerelem

Szárnyon járó égi gyönyör

Vagy te ; lelkem mélyén perzselsz meg!

Nem kínzol s nem gyötörsz

Én mégsem szerethetlek!

Szálkák gyötörnek mélyen, belül

Égi káprázat , szíven szúrtál

Szárnyallni akartam de pelyhem nélkül

Pislákolva kihunyó gyertyaláng vagyok csupán!