Múzsa

Múzsámmá választottalak

Áldott, Isteni alak.

Szívem szívedbe harap

Nehogy elhagyjalak

Fáj e szorítás, Istenség?

Fullaszt az ölelés s a közelség?

Tudod, téged vágy szívem rég.

Ha nem lennél, ki tudja, mit tennék?

Kevesebb lennék minden bizonnyal

S szívem telve lenne iszonnyal

Egy rút világ iránt mely tele van holttal

S nem jő a szebb holnap!

Szeretlek, tisztellek múzsa!

Mert széppé tetted a múltam.

Élni vágyom s feltámadni, újra.

Érted, egyedüli igaz Múzsa, lelkem egyetlen igaz Úra!