S tudom e nyugalom értem van s rám vár
Lassan lebukik a Nap már
Végül az utolsó madár is fölszáll
A Nap felé repül
Mely már a felhők közé merül
De minden elmúlik egyszer
És újra a magány vár
A színek újra kialszanak
S megint elbújik a Nap
Kigyulladnak a fények
De én ekkor már semmit nem érzek
S eljön a sötét éj is..
Ezért elballagok én is
De ezt az élményt nem feledem
Velem lesz egész életemben
No hay comentarios:
Publicar un comentario