"aki nem táncol velem, nem érti a misztériumot"

Múlt héten ismét Győrbe látogatott Müller Péter.
Újra sikerült az ember vegyes érzelmeit úgy a felszínre hoznia, hogy az egyszerre volt szárnyalás és zuhanás, öröm és fájdalom.
Szinte látni az embereken, hogy miket vált ki belőlük egy-egy szava, gondolata.
Még azon embereket is látom mosolyogni, akiknek csak a tarkóját látom.
Számomra ez már a második olyan alkalom volt, amikor "tisztán láttam Őt.
Eleinte csak megnyugvást, örömet és békét éreztem, ha Őt hallgattam, pont mint Anya.
De most már látom az auráját is. Látom azt a fényt, ami körülöleli. Eleinte olyan intenzív, hogy félek odanézni is. Beleborzongok és elszédít a fénye.
Fehér és világoskék fények cikáznak körülötte, csak nagyon kis részen láttam vöröses foltokat.
A szeme pedig, a szeme olyan mint a tenger.
De tengerből is többfélét tudok elképzelni; van a zavaros, hullámzó tenger aztán a sziklás tengerpartok, de az én kedvencem az olyan tenger, amiben meglátom minden mélységét, a tisztaságát, mint amilyen Alicante-ban volt.
Ilyen az Ő szeme is. Megláthatod benne egész lényét, valóját.
Nincs semmi homályban. Csupán a tiszta, már-már vakító kékség van.
Egyszerre csodálatos és borzongató!