A hatalmas embertömeg, ami majd körülvesz eleinte nagy ijedelmet fog okozni. De ahogy napról napra végzem majd a dolgaimat, meg fogom látni, hogy nem is olyan vészes a helyzet.
Most félelemmel és várakozással tekintek Budapest felé. És e kettő közösen az izgatottságom szüli meg.
Szeretném megtartani továbbra is önmagam, még akkor is ha sokszor nagyon nehéz lesz.
Szeretném, hogyha az értékrendem megmaradna olyannak, amilyen.
Szeretném, ha olyan emberek vennének körül, akiktől tanulhatok és újat adhatnak nekem valamiben.
Szeretném, ha én is adhatnék az embereknek magamból.
Szeretném, hogy az egyre erősödő türelmetlenségem a főváros rohanása által csillapodhatna.
Szeretném, ha ezalatt a pár hónap alatt teremthetnék.
Tanulni szeretnék, elsősorban!
Könyveket bújni, természetben járni, idegenekkel beszélgetni, s bátran mondani nekik, milyen az én hazám s mik fontosak számomra.
De emellett szeretném a régi dolgokat is. Szeretnék vörösborral koccintani egy-egy jóbarát egészségére. Megölelni azt, aki szeretek. Megsimogatni a macskámat. Elolvasni az ágyam mellé lerakott köteg könyvet. Gyertyát gyújtani sötétség idején s tömjénfüstölővel elkergetni mindent, ami rossz. Népzenére táncolni és mellé szilvapálinkát inni.
Meglepetést okozni az embereknek, mikor legkevésbé számítanak rá.
Tisztá(bba)n látni az előttem álló útat és nem kételkedni akkor sem Jézusban, ha egy-egy nagyobb útkereszteződéshez érek.
Nyári éjszakákon, ha felhős az ég, a szürkeség mögött is meglátni a csillagok ragyogását.
Post-rokcot hallgatva érezni az összhangot a világgal s a természettel...
Anna
No hay comentarios:
Publicar un comentario