messze(bb)

Az utóbbi hetek annyira lefoglaltak, annyira önmagammal és a gondolataimmal voltam elfoglalva, hogy szinte az idő elsuhant a fejem fölött.

16 nap múlva ilyenkor már majdnem Mallorcán leszek (végül mégis sikerül eljutni, fura, nyáron is de szerettem volna, de úgy tűnik, arra egy barátom se kapható, hogy elutazzunk közösen külföldre, én meg már unom a tervezgetéseket, aztán azt is, hogy utólag jöjjek rá, nem is volt értelme)
Nem baj, én most elutazok! És nagyon kell nekem ez az utazás.
Menjél messzebb, találj semmit, tehát még tovább is menjél!

Addig fog menni, amíg megtalálom azt, amit már olyan régen keresek. És ha ehhez el kell mennem Európa széléig, akkor el fogok menni oda, és egészen a széléig merészkedek.
Egészen megbetegít már a tudat, hogy egy helyben toporgok és nem jutok előbbre sehogyan sem, hogy nincs elég erőm megtenni bizonyos dolgokat.

Jó lesz picit távol lennem itthonról is, mert úgy érzem, meg vannak kötve a kezeim. Rá akarok jönni, hogy valóban ilyen gyenge vagyok e, vagy csupán az otthon melege, a család közelsége gátol meg abban, hogy olyan lépéseket merjek megtenni, amik előbbre vinnének.

Szeretnék majd kinn is blogot írni. Először gondolkodtam azon is, hogy csinálok egy teljesen új oldalt annak a négy hónapnak. De rájöttem, hogy még se lenne az jó ötlet.
Szeretem olvasni az ilyen utazós blogokat, de számomra, aki írtam előtte is, és tudom, hogy utána is fogok, nem lenne értelme külön oldalt nyitni. Hiszen itt egy oldalon lehet követni az előzményeket, az érzéseket, amik az úttal kapcsolatosan vannak bennem, aztán a jelent, amit megélek majd kinn és azt is, ami utána következik, hogy hazaértem.

16 nap már olyan kevés idő. Tudom, hogy tartanom kéne már az egésztől. Hogy éreznem kéne a belsőmet feszegető feszültséget és izgatottságot. De nem izgulok! Nem azért mert nem vágyom rá, hanem mert teljesen biztos vagyok magamba, hogy jó helyre megyek!
Bár a lakás keresés kicsit már kezd idegesíteni, de azt is tudom, hogy megoldódik.
Néha a legszívesebben kiválasztanék egy számomra szimpatikus lakást, és lefoglalnám magamnak és egyedül beköltöznék az ismeretlen külföldiek közé. Távol a magyaroktól.
És lehet, hogy ezt is fogom tenni!

Egyedül a repülés miatt izgulok, mert számomra a felszállás mindig olyan ijesztő. De alapvetően azt is várom!
Csomagolni kellene már, de ezt a részét meg nem szeretem. 4 hónapra elpakolni ruhát? 20 kilóban? Á, lehetetlen. Tudom, hogy úgyis az fog majd kelleni, ami itthon marad. Ez ilyen.