tények

1 hónap múlva már Spanyolországban leszek. A mostani időjárási viszonyokat és különbségeket tekintve, remélhetőleg már 15-20 fok fog fogadni.
1 hónap már igencsak kevés idő, ezalatt kell rájönnöm, hogyan is fogok becsomagolni 4 hónapnyi dolgot egy 20 kilós bőröndbe. Ez nehéz lesz!

Időközben kiderült, hogy már megint nem lehet minden az eltervezett úton-módon.
Február elején lenne a 2 napos záróvizsga idegenvezetésből és már a kiutazás előtt megkaphatnám az idegenvezető igazolványomat, de miért menne minden gördülékenyen?
A vizsgaelnöknek valamiért nem volt jó az eredeti időpont, ezért a vizsgám jelentősebbik része át kell, hogy csússzon a következő félévre. Ami azért is bajos, mert május végén vagy június elején jövök meg Spanyolországból és egyből államvizsga. Épp ezért ki tudja, hogy lesz erőm még az idegenvezetésre is készülgetni. Igazán jó lett volna ezt most letudni és akkor egy gonddal kevesebb lenne.

Munkaügyben nem nagyon haladok és még a diákszövetkezetekkel se jutok előbbre. Ha ez így folytatódik, nem sok költőpénzzel vágok majd neki Spanyolországnak. Pedig rengeteg helyre kellene elutazni, ha már kint vagyok.

Öröm az ürömben (mert hogy ilyen is van). Rengeteg a szabadidőm. Végre van rá idő, hogy belemerüljek a spanyol tanulásba is és a szakdolgozattal is jól haladok.
Bár eddig nem akartam elhinni a többieknek, hogy a kérdőív kielemzés ilyen macerás lehet, és mégis. Napok óta gondolkozom, hogy rendszerezhetném jobban. És csak arra jöttem rá, hogy nem jól tettem fel a kérdéseket a kérdőívemben. Vagyis nem tudtam még az elején, hogy mire is vagyok kíváncsi. Ezért csinálok új kérdőívet, de ezt már csak egy valakivel, a leghozzáértőbb emberrel fogom kitöltetni.

Valamiért az a bizonyos VOLT-os Lovasis kép úgy megfogott, hogy éjjel abban a kis időben, amit alvással tudtam tölteni, vele álmodtam, összekapcsolódtunk a zenében. Valami koncert volt, amolyan egyszemélyes előadás, pocsék közönséggel. Egy idő után András megelégelte, és a zene elhallgatott, majd a közönség fele emelte mikrofonját. De a tömeg megrökönyödve állt, csak grimaszokat formáltak arcukon. Ő kicsit közelebb jött, a széléig merészkedett és átnyújtotta a mikrofont. Úgy énekeltem bele neki az Ippon lite-ot és még más dalokat, amikre nem tudok visszaemlékezni. Az ippon lite-ra is azért, mert az volt az első dal, amit el mertem énekelni a barátaimnak,mikor úgy döntöttünk, zenekart alapítunk (sajnálom, hogy nem lett belőle semmi végül).
Furcsa érzés volt álmomban hallani a hangomat. Az is lehet, hogy alvás közben magam is énekeltem. Az elején akadozó, el-el csukló volt, arra emlékeztetett, mikor valaki igyekszik könnyeit lenyelni. Aztán sorról sorra tisztultak le a hangok és szakadt fel valami szabadság a mélyről. Éreztem, hogy a szívem is könnyebb lesz és szárnyalok. Akkor értettem meg, mit jelenthet neki a zene, a zenélés.

Az alvással kapcsolatosan azt kell mondanom, hogy állandó álmatlanságban szenvedek és már a gyógynövényekből készült nyugtató sem segít.
Nem is az a legnagyobb baj, hogy nem tudok elaludni, ha még csak ez lenne.. (ilyen volt velem régebben is, csak nem egész éjszakákon át) De olyan, mintha az éjszaka közepén pánikroham törne rám. Nem tudom az elmémet lecsendesíteni megfelelően az alváshoz, agyam folyamatosan zakatol, ezért egyre nyugtalanabb és idegesebb leszek. Míg végül olyannyira elfáradok, hogy már amiatt nem bírok aludni. Olyan érzésem támad, mintha fekve elájulnék és elkezdenék fulladni.
Nem tudom mi válthatja ki, de majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy lelki dolgok, félelmek, amik bennem lappanganak. De sajnos ezekkel még nem fogok tudni egy hamar zöld ágra vergődni, ezért meg kell tanulnom velük élni. Minél hamarabb, mert kint már nem szeretnék ilyenekkel foglalkozni.

Rájöttem, hogyha kiírom magamból, megkönnyebbülést jelent. Ezért mindent ki akarok írni, újra, mint régen.
És mindig nagy öröm számomra, ha látom 1-2-3 évvel előtti önmagam s kivetüléseim. Öröm látni azt a fejlődést, amin átestem az évek során.

És még egy lényeges felismerés; azt az időt, amit álmatlan forgolódással, hánykódással töltök ágyamban, kreatív időszakként is megélhetem. Ebből is ki kell hoznom a maximális jót. Ha az álommal való reménytelen hadakozás helyett például írnék, olvasnék vagy jobban magamra figyelnék, talán megoldódna ez is.