@Santiago

Végre ideje lenne írnom egy blog bejegyzést, mert már ez a 4. napja az ittlétemnek és megfogadtam, hogy amit csak lehet, le fogok írni.
Hogy ha most nyaraláson lennék, már azon szomorkodnék, hogy a fele letelt és nemsoká mennem kell haza. Ezért olyan jó érzés rájönni, hogy még több, mint 3 hónapom van.

Amitől a legjobban izgultam, az a repülés. Különösen a felszállástól. Meg attól is, hogy egyedül, életemben először.
Már kedden este is ideges voltam kissé, de ez szerda reggelre teljesedett ki, ami a reptéren érte el a tetőpontját, mikor kiderült, hogy majdnem 4 kilóval nehezebb a bőröndöm és ez 30 euróba kerül. Ha már kifele ezzel bajlódom, mi lesz mikor megyek haza?
Egyébként a Bécsi reptér mintha kisebb lenne, mint Ferihegy, de nekem tetszik. Miután elbúcsúztam Anyától meg Ádámtól gyorsan kerestem egy duty free shopot. Úgy éreztem kell valami ital, hogy bírjam a felszállást. Vettem is valami osztrák baracklikőrt, de végül fel sem bontottam.
Így utólag nem tudom elképzelni, miért féltem a repüléstől ennyire. Olyan csodálatos volt az égbe emelkedés, ahogy magunk mögött hagytuk a földet, és beleszálltunk a habos felhőkbe. Az égen annyira sütött a nap, hogy ha sokáig néztem kifelé, utána nem láttam rendesen vagy tíz percig, de azt mondom, még így is megérte.
Ami szintén jó volt, hogy a gépen kaptam ingyen ételt és italt.
Mikor Mallorca fölött repültünk olyan érzésem volt, mint mikor vannak azok a játékok, amikor megvan építve egy egész város, akár egy legó város. Minden kis házba kis medence van.
Egyébként Mallorcán annyira jó idő volt, közel 20 fok. De mire Santiagóba értem, majd megfagytam, mert itt természetesen esett az eső és borús volt minden.

A reptéren majdnem 3 órát vártam,és 8 előtt picivel felhívott a Tito hogy akkor találkozunk e. Elmentünk kocsival egy Hotelbe sörözni. Nem tudom milyen fajtájú sör lehetett, de nagyon finom volt. És az első fontos dolog, amit megtanultam hogy a cerveza az az egy üveg sör, míg a caña az a pohár sör, ami lehet 2 vagy 3 deci, de annál több sosem. És este minden kör ital mellé jár étel, kis szendvics falatkák, olajbogyó, toast, chips, halkarika, palacsinta, stb. És mind nagyon finomak.
Fél 10-kor összeszedtük a Cilit is a reptérről és Tito elvitt minket Danelhez, nála töltöttünk egy éjszakát, őt couchsurfingen találtuk meg, és nagyon kedves volt velünk. Vittem neki egy üveg törkölypálinkát, amitől teljesen boldog lett (végre van saját pálinkája is), ittunk is egy-egy felest, amitől úgy tűnt, ő már sikeresen be is állt, nagyon vicces. Szerencsénkre egy barátja, Andi aki magyar sokat segített nekünk másnap és elsőre sikerült egy lakást találnunk nem is olyan messzire a városközponttól. A konyhából gyönyörű kilátás nyílik a katedrálisra.Se az óváros, se az új városrész nincs túlzottan messze, ami szintén jó.
A lakás egyébként hatalmas, mindenkinek van külön szobája. Csak az a probléma, hogy nincsen fűtés ezért sokszor fagyoskodunk.
Most még itt lakik az előző lakók közül az amerikai lány, Stephany akinek itt van 3 barátja Seattle-ből, tegnap csinált ezért brunchot (Villásreggeli), mi meg ma megleptük őket egy estofado a la hungara-val (pörkölt). Nem sikerült a legjobban, de nekik azért ízlett.
Tegnap elindultunk felfedezni a város éjszakai életét. De csak néhány kocsmába tértünk be és 2 körül haza is jöttünk, mert mindenki elfáradt. Ittunk finom Rioja-i bort, Cider sört és egy óriási bödön sangriát, ami be kell valljam nem ízlett, mióta Raul recepje alapján csináljuk más valahogy nem ízlik. Mondtam is a Cilinek, hogy majd azt kóstolja meg, amit én csinálok.
Jövő héten meg megérkezik a Zsófi is végre, nagyon várom már.
Akkor majd csinálunk neki welcome hungarian partyt és jön az Andi is és a Danel meg a pálinka is (ha még van belőle).

Az egyetemi életbe még nem sikerült belekóstolnunk mert naívan azt gondoltuk, hogy közgázt fogunk tanulni, de ehelyett szociális munkát fogunk ami a másik részén van az egyetemnek és már valószínüleg mennek is az órák galíciai nyelven.
Kaland ez a spanyol egyetemi oktatás.

De a város maga egyszerűen csodálatos. Egyszerre modern, pezsgő egyetemi város, csodálatos nagy zöld parkokkal, pálmafákkal, az ember egyszer azt érzi, hogy a tengerparton van, utána meg az óváros azt sugallja, visszatértünk a középkorba.
Akkor értheti meg az ember igazán, hogy mit is jelent ez a város, mit jelent ez az úti leírások által agyon használt pár mondat, ha a saját szemével tapasztalhatja meg.