!

Eldöntöttem, hogy most már tényleg célokat fogok kitűzni önmagam elé, legalább ebben a maradék 21 napban, amíg itthon vagyok. Igen, alig három hét és ismét Spanyolország. Addig meg jó lenne erősödni, töltődni, pihenni, teremteni, élni!

Most sokat olvasok, ami jól esik a lelkemnek.
De valami még kell (a spanyol tanulást most ne vegyük ide, az más dolog).
Úgy gondolta ezért, hogy minden héten megtanulok egy verset.
DE ezt azért jó lenne folytatni kinn is. Már előttem is van a Kosztolányi kötet. Most kinyitom és ahol kinyílik azt fogom megtanulni.
És íme:
Kosztolányi Dezső: Csöndes, tiszta vers

Nincs semmim… Így megyek magamban -
tip-top – szelíden, csendesen.
S ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.

A rablók sírnak velem együtt,
olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fürdetőjén,
és mint a teknőn a halott.

De tart a föld. Ez az enyém még,
feszül az ég fejem felett,
s kitárom az örök egeknek
örök-mezítlen testemet.