life is beautiful around the world

Kellene írnom a Red Hot Chili Peppers koncertről egy beszámolót, még most, amíg teljesen friss az élmény.

(Uramisten! Ha belegondolok, hogy tegnap ilyenkor épp a koncert 2/3-ánál jártak, és talán épp most jöttek vissza, hogy eljátsszák a Can't Stop-ot, többek között. Na de az elejéről...)

Emlékszem, 2-3 éve mikor itt volt az Elliot, mesélt nekünk egy Rhcp koncertről, amin volt, már nem tudom pontosan hol és akkor hasított belém igazán a felismerés, nekem ez a legnagyobb álmom, hogy egy koncertjükön én is ott lehessek.

Amikor idén nyár elején megjelent az új album, már biztos voltam benne, hogy idén eljutok az egyik bulijukra. Bár akkor a fejemben még egy Párizsi verzió élt, Krisztivel, ketten. De mikor kiderült, hogy ez nem fog összejönni, gondolkodás nélkül megleptem magam egy bécsi koncertjeggyel a névnapomon. Nem érdekelt, hogy senki nem fog eljönni velem. Tudtam, hogy valamiért erre december elején majd nagy szükségem lesz. És így is lett!

Egyébként nem tudom megérteni, Magyarországot miért kerülik ki ennyire, pedig itthon is lenne rájuk igény. Jövő nyáron megint visszatérnek Európába és körbeturnézzák a többi határos országot, de minket megint kihagynak :(

Na de végre akkor a koncertről, magáról. Jó érzés volt újra külföldre utazni, mert már olyan rég voltam. És igaz, Bécs nem nagy távolság, de úgy, hogy ráadásul koncertre mentem, mégjobb érzés volt. Már a metrón akkora embertömeg volt, hogy felférni is alíg lehetett. Aztán, a metróról leszállva, már csak követnem kellett a hatalmas ember rengeteget. Azt le kell szögeznem, hogy még sosem voltam ilyen jellegű, ekkora horderejű koncerten, ezért nincsen viszonyítási alapom. Természetesen az árak osztrák árak, de hát talán itthon se lenne egy ilyen koncerten sokkal olcsóbb a sör, mint 4,40 euro.

A koncert előtt sikerült kissé tévelyegnem a sok tribün között, míg megtaláltam a sajátomét. De végül kiderült, nem is lett volna rá szükségem. A mellettem ülő olasz társasággal együtt a monarchy Of roses-os kezdés után fogtuk magunkat és lerohantunk a kordonhoz. Az olaszok viszont túl akaratosak voltak, ezért őket kivezették, és nem tudom később visszajöhettek e, de gondoltam én ennyit most inkább nem kockáztatok. Ezért közöltem a biztonságiakkal, hogy én a lépcsőn fogok állni ahol nem zavarok senkit és amúgyis, tehetnek egy szívességet. Mikor láttam, hogy sokan csinálják még így utánam, egyből mégjobb kedvre derültem. Egy idő után feladták a harcot és hagyták, hogy mindenki álljon, ahol csak akar. EGyszerűen fantasztikus volt.

Bár, mondom, előtte nem voltam még koncertjükön, nem láttam őket Frusciante-val együtt, épp ezért nekem az új gitárossal sem volt semmi bajom. Persze még van mit tanulnia, és olyan őrületet se láthattunk tőle, mint mondjuk amit Flea és Anthony műveltek a színpadon, de nem állíthatom azt se, hogy nem próbálkozott. Szóval, le a kalappal előtte azért.

Számomra az egész koncert egy hatalmas energiabomba volt, amiben benne volt a szétesettség, a züllöttség, az őrület, deott volt ugyanakkor ennek ellentéteként az összeszedettség és a higgadtság. Talán emiatt, talán nem, az egész koncertet úgy álltam végig, hogy rázott a hideg, tetőtől talpig libabőrös voltam és egyszerre tudtam volna sírni is meg nevetni. Sőt, azt hiszem, mindegyik meg is történt.

Mostanában annyira rossz napjaim voltak, nagyon sokszor voltam rosszkedvű és épp ezért annyira féltem, hogy ez majd kivetül a koncertre is és nem fogom tudni élvezni és elkezdek gondolkodni és akkor tényleg csak a fájdalom lesz. De nem, egyáltalán nem így történt. Teljesen kizártam mindent, már az Intro alatt. Nem jutott eszembe a sok keserűség, ami hetek óta mardosott belül. Csak a zene volt és én. Ilyen tökéletes koncertélményben pedig tényleg nem volt még részem soha.

Jó érzés volt számomra ismeretlen emberekkel együtt üvölteni a Dani California, a Californication, az Otherside, az under the bridge, a Parallel Universe, a By the Way, a Can't stop, és még sorolhatnám mennyi sok számnak a szövegét. Ez egy olyan élmény, amit majd nagy örömmel mesélek el az unokáimnak (ha lesznek), hogy bizony, ezt is megélhettem.