szubjektív élmények

Tegnap este arra gondoltam, hogy ha már ezt a négy napot azzal töltöm, hogy Gödörbe járkálok és nézem a jobbnál-jobb koncerteket, valamelyikről illene írnom is valami bejegyzést. De nem tudnám kiválasztani semelyiket sem, így hát mindenről említést teszek.

Azt is tudom, hogy ha magáról a koncertről írnék, az inkább lehetne objektív, de most beleviszek más dolgokat, történéseket is, ezért már az elején szubjektívvá válik az egész. Ami nem feltétlenül baj!

Tényleg jó érzés ezeket a napokat úgy tölteni, hogy folyamatosan koncertekre járok. Teljesen olyan érzésem van már, mintha nyár lenne én pedig egy fesztiválon lennék. Nagyon felemelő érzés!
Ezt különösen tegnap Maszkura és a tücsökraj koncerten sikerült megéreznem, mert a népzene és a cigányzene ritmusai elrepítettek gondolatban egészen a VOLT fesztiválig. Becsuktam a szemem és ott álltam az MR2 színpadnál, kezemben sör, meleg van, süt a nap, érzem ahogy éget, vízzel locsolom magam és mosolygok, egyre csak mosolygok mindenen.

Szomorú vagyok amiért a Gödör jelen formájában nem folytathatja tovább, hiszen annyi csodálatos emlék köt a helyhez, sőt már magához a névhez is. De bízom benne, lesz valami jó új hely, ahol folytathatják és talán az Akváriummá alakuló Gödör is említésre méltó lehet majd.

Szóval a koncertek...Ma lesz már a 3. Gödörben töltött estém és már túl vagyok egy fantasztikus pszichedelikus estén a Korai Öröm, a Zagar és Ligeti Gyuri társaságában. Valamint egy Balkánbeats esten, a már említett Maszkura zenekara és az Anselmo Crew közreműködésével.

Bár nagyon sokat adott az első este is számomra, mégis tegnap, amit az Anselmo Crew művelt a közönséggel, az valami zseniális volt. Fruzsinak igaza is van, a Che Sudaka hatására ez a zenekar hatalmasat tudott fejlődni, mind zeneileg, mind előadásmódban. Végre van kapcsolat a színpad és a közönség között. Az emberek mosolyognak, ugrálnak, táncolnak, pörögnek, szállnak és én velük tartok minden egyes mozzanatban.
Az egész koncert alatt úgy éreztem, minden a legnagyobb rendben van, boldog vagyok és boldog körülöttem minden!
Persze az illuziók hamar feledésbe tudnak merülni, amikor a zenekar lemegy a koncert végeztével a színpadról, de azért az érzetek bennünk maradnak. Még ma is mosolyra fakaszt, ha felidézem a tegnapot, és folyamatosan megy a fejemben a Bahia Negra és a Warrior, felváltva persze.
Elmondhatatlanul várom már február 22-ét, hogy megnézhessem, mit művelnek majd közösen a spanyolokkal. Tudom, hogy felejthetetlen lesz!