§

Annyi furcsa ember fordul meg ebben a hotelban, hogy lehet tényleg jobban tenném, ha könyvet írnék róluk. Csak az a baj, hogy erre abszolút nincsen semmi időm. Pedig ennyi hisztit meg kellene örökítenem valahogy. De mintha ebben a pár napban erősödtek volna fel a dolgok és a történések. Az emberek egyre részegebbek, ezáltal egyre inkább beleláthatunk az életükbe, a titkaikba és a gyengeségeikbe. Így derülnek ki olyan dolgok, hogy az idős angol nők csak trükköznek, mikor felhívják a londínert a szobába, mondván, hogy nem működik a széf, közben pedig csak egy kis 'threesome'-ra vágynának a skót fiúval vagy, hogy a 40-es férfinek a 70 év körüli férfi nem az apja, hanem a szeretője.

És akkor az itt dolgozókról meg a gyakornokokról már ne is beszéljünk. Ahány ember annyi féle furcsa szokás és stílus. Néha kezdem úgy érezni magam itt, mint valami horrorfilmbe. Itt vagyunk egy szigeten, körülöttünk az óceán és egy elmegyógyintézetbe vagyunk bezárva, úgy, hogy közben azt hisszük van szabadságunk és szabad akaratunk, ami a legnagyobb tévedés, amit elkövethetünk.

Megfigyeltük azt is a Csillával, hogy az emberek (mind a vendégek, mind az itt dolgozók és gyakornokok) 2 csoportba oszthatók itt is, és mindenhol máshol is. Van egy hatalmas nagy különbség az északi emberek és a déli emberek között, de még csak nem is kell teljesen lemennünk délre, elég ha megállunk középen, Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és Románia magasságában (persze a sor még folytatható lenne, de most elég ennyi). Ha már meglátunk egy magas, jó adottságokkal rendelkező embert, tudjuk, hogy ő bizony valahonnan északról jöhetett. Például a holland gyakornok lányok, akik 18-20 évesek, és olyan fejlettek, hogy mi elbújhatunk mögöttük akár. Látszik, hogy mennyi mindent számít az, hogy valaki egy gazdag országból jön, még a génjein is látszódik. (Persze lehet, hogy ez hülye összehasonlítás, de lehet benne valami). Mindenesetre elég frusztráló tud néha lenni ez a dolog.