megérkezés-elindulás

Nagyon nehéz volt útnak indulni megint, pedig már bennem volt az erős elhatározás egy jó ideje.
De nem mindig tudnak a dolgok úgy alakulni, ahogy tervbe van véve (mondjuk ez nem is olyan nagy baj)

Az a lényeg, hogy most már itt vagyok, és végeredményben úgy érzem, jó lesz ez itt nekem most ebben a 4 hónapban.
Azt ugyan nem állítom, hogy teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog lennék, mert megijeszt az újdonság, félek még néha megszólalni spanyolul, mert azt hiszem, nem is tudom a nyelvet, közben pedig utólag minden egyes mondat lefut a fejemben, csak a reakcióidőm nem jó valahogy.
Ma az első munkanapomon megismerhettem a hotel mind a 6 épületét, a kb. egy nagy falu nagyságú udvart és társait. Megdöbbentő volt látni ilyet, tényleg jó dolog itt lenni, a munka része meg majd elválik.

Ma már megismerkedtem néhány emberrel is, szóval másként állok hozzá, mint az elmúlt 2 alkalommal. Tudom, hogy lépésről lépésre menni fog a nyelv is.
És annyi elhatározás van bennem, amik arra várnak, hogy megvalósítsam őket.
Ebben a pár hónapban nagyon ki szeretném pihenni magam, és megerősödni, mindenféle szempontból.
A testi részére már ki is agyaltam egy jó kis edzés tervet, remélem sikerül is majd betartanom.

Egyelőre csak annyi biztos, hogy élvezem az egészet.
Még akkor is, ha néha egyedül kell lennem, mert már nem félek ettől. Sőt, a barátommá tudom formálni úgy, hogy közben elfogadom a gondolatokat és érzéseket, amik bennem kavarognak.
És így egész jó érzés végigsétálni az Avenida de las Playas-on, miközben megy le a nap, a fülemben szól a Che Sudaka, felettem repkednek a sirályok (amik szerintem a legjobb fej madarak a világon, bármennyire is képtelenség), mélyen belenézek a szembejövő emberek tekintetébe, és látom azt is, hogy ők is tele vannak félelmekkel, nagyrészt a magánytól tartanak. Pedig én állok velük szemben egyedül, míg ők a párjukkal vagy a családjukkal vannak, még sincsenek nagyobb biztonságban nálam.
Azért mert mindenki ugyanolyan egyedül van, mindegy, hogy kik veszik körül. És ha nem tanuljuk meg ezt elfogadni, sosem jutunk előrébb.
Így én most ezt tűztem ki célul, el kell ezt fogadnom, meg kell tanulnom, hogy egyedül is lehet jó, hogy aztán otthon még inkább értékelhessem azt, ami lesz(van). Mert van valami egészen új és fantasztikus és meg akarom élni minden percét, még így, távolról is!