home where your heart is (?)

Csak az a helyzet, hogy már azt sem tudom, hol van az. Jelentős részét Lanzarote-n hagytam, azon a csodaszigeten, egy nagyon fontos embernél. És most ezért furcsának tartok itthon mindent, kiüresedettnek érzem magamat.

Persze nem előírás szerű, de az emberek azért mégiscsak nagyrészt így működnek, nem érzik át ott és akkor, mi az amit elveszítenek. Bár azt ugye sosem veszítheted el, ami igazán sosem volt a tiéd. Ugyanakkor úgy érzem, bizonyos dolgok kint a részemmé tudtak válni; a pálmafákkal körülvett Avenida, az óceán morajlása, az erőteljes só illat, a naplementék, a café con leche leche, egy jól eső vaníliás cigi, napsütés, az emberek arcára folyamatosan kiülő mosolyok.

Nagyon fura érzés ennyi jó érzés és energia után visszatérni Magyarországra, ahol az emberek (érthető módon ?!) meg vannak savanyodva, bele vannak fásulva életükbe, és talán soha nem is voltak boldogok. Nyomasztó érzés utazni a metrón, sétálni az utcán, vagy lemenni a boltba, nyomasztó és egyben frusztráló érzés.

És persze furcsa érzés a magyar nyelvet hallani most mindenhol a spanyol helyett. Ez az ami igazán hiányzik, maga a nyelv, és minden ami azzal jár. Hiányzik a helyi kultúra, amiről azt hittem, hogy nem is létezik. Aztán azóta rájöttem, kultúra mindenhol létezik, ahol az emberek érdeklődnek és gondoskodnak róla. Hogy ha már csak ketten is, de teszünk érte valamit, akkor az adott helyen igenis élhet a kultúra. Épp ezért nem is kell oda sok minden, elég ha mi ketten vagyunk és teremtünk, mert teremteni bárhol és bármiből lehet.

Hát most az a helyzet, hogy furcsa itthon. Persze nem telt el még 3 nap sem, de óceán és pálmafák nélkül olyan nekem most, mintha 1 nap egy év lenne. Lassan telik az idő, iszonyú meleg van és én nem tudok mit kezdeni magammal. Jövő héttől VOLT, aztán 1 hónap munka, esetleg még egy EFOTT meg Sziget, és megyek vissza a napsütésbe (bár most itt is az van, de...az az igazi).

Olvasnom kéne rengeteget, mert az el tudja terelni a figyelmem és belevisz egy mesevilágba, ahonnan most nem szeretnék kiszakadni egyáltalán. De valahogy semmi se megy most, se az olvasás, még a gilmore girls sem érdekel, néha csak ülök, nézek magam elé vagy épp sírok, megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag. Bár azért sokszor közrejátszik az, hogy Ő nagyon hiányzik.