lassan vége lesz...

Lassan mindenki elmegy, aki fontos volt nekem itt a szigeten.

Holnap megint elmennek ketten, közülük az egyik, aki a legfontosabb lett nekem ez alatt a pár hónap alatt. Kinyitott, új dolgokra tanított és nem lesz ezentúl olyan telihold, hogy ne ő jutna az eszembe róla.

Kaptam tőle egy kis gitárt, olyan Chris Martin félét. Jó érzés volt végigsétálni vele az Avenida-n, miközben két dal töltötte be a csendet, ami hirtelen rám telepedett. Mindkét dal Palya Bea és mindkettő lefesti a hangulatomat. (Fák, virágok, fény és La llorona).

Ez alatt a három hónap alatt hozzászoktam, hogy 2 pernyire lakom az óceántól, hogy a pálmafák nem árnyékolnak be semmit, hogy mindig süt a nap, és mosolyognak az emberek. De lassan eljön nekem is a búcsú ideje, ami könnyebben fog menni, mint hittem, mert a számomra fontos emberek mind elmennek és ez egy jel, hogy ideje nekem is. Mert az itt maradt emberekkel nem találom a közös hangot, de talán nem is baj, nem kell mindenkivel.