Nem tudom eldönteni, hogy mit akarok ez a
Most megint egy ilyen padló környéki helyzetben kezdem érezni magamat. De nem tehetek róla. Hirtelen elkezd fojtogatni egy bizonyos szituáció. Olyan ez, mintha valami gyorsítót belém raktak volna, ami akkor indul be, mikor megérzi, a helyzet kezd kényelmessé, már-már megszokottá (a szó abszolút pozitív értelmében) válni.
Ilyen esetekben kezdek el késztetést érezni arra, hogy tovább menjek. Ami miatt nem fogok tudni kialakítani rendes kapcsolatokat, és egy stabil munkahelyet sem.
Egyrészt mert fogalmam nincs mit szeretnék. Olyan széles az érdeklődési köröm, hogy nem tudok dönteni, leszűkíteni meg nem akarom, azzal önmagam fojtogatnám. De talán még így is.
Azzal tisztában vagyok, hogy nem tudok kitartani bizonyos dolgok mellett, de mára a helyzet sajnos olyannyira elfajult, hogy már emberekre is igaz ez velem kapcsolatosan. Most ezen az egész héten az jár a fejemben, hogy mi történt velem? Teljesen kifordultam önmagamból. Arra igyekszem magyarázatot keresni, hogy ha valami szituáció kimenetelét látom előre racionálisan, tehát tisztában vagyok vele, hogy nem lesz jó vége, miért megyek bele mégis. Miközben azt hiszem magamról, hogy jó vagyok, olyan tudatosan gázolok bele mások lelkébe, mint a vadász az állat szívébe. Hidegvérrel, összpontosítva, és halál pontosan.
Közben pedig vegyes érzelmekkel viseltetek önmagam iránt is. Néha igyekszem elfogadni, hogy ilyenné váltam és olykor még az is eszembe jut, hogy én mindig is ilyen voltam.
Szeretetet adtam, de cserébe még több szeretetért. Vajon tényleg csak a viszonzás miatt tettem?
Néha félek tőle, hogy igen. Mert mikor valamit megkaptam, többé már nem kellett.
szeretek, szeretek. okosan szeretek (?) először nem túl nagy dolgokat szeretek. hanem csak piciket keresek szeretni. ha meg van eldobom szeretek keresni. csak azzal játszom, amit elérek...
Hát igen, nincs olyan élethelyzet, amire ne volna kispál idézet!
No hay comentarios:
Publicar un comentario