...Lanzarote-ra!
Persze ilyen kijelentéseket azért kár tenni, mert ha végül mégis úgy alakul, akkor aztán megint önmagamat fogom megtagadni. De jelenleg semmi értelmét nem érzem. Mert csupán két ember, ismétlem 2 maradt a szigeten a rengeteg sok (ál) barátból. Elég kiábrándító ez a helyzet. És elszomorító is. Ott valamiért azt éreztem, jobb az életem, jobb emberek vesznek körül, akik igazak, őszinték és szeretnek engem. Mostanra mindennek az ellenkezője derült ki. Hamisak, rosszindulatúak és képmutatóak. Mind, egytől egyik olyanok vagytok ti, akik még ott vagytok és akik már elmentetek.
Volt, hogy arról írtam, a szigeten nincsen kultúra, aztán ennek az ellenkezőjét is állítottam később. Most pedig azt hiszem, hogy a legnagyobb baj nem is a kultúra hiánya, hanem az emberek üressége. Nem csak az ottan turistákról beszélek, hanem a munkatársaimról, az ott lakókról, a spanyolokról, mindenkiről.
Így azt hiszem, nem is csoda, ha a normálisan gondolkodó emberek elmenekülnek onnan, és vissza se néznek azután. Mert nincsen értelme.
Úgy érzem utólag visszanézve, hogy olyan társaságban voltam, ahol senkiben nem volt semmi egyediség, és megpróbáltak engem is uniformizálni, most pedig, mikor rájöttek, hogy a helyzet épp fordított, lemásolják mások életét. És ez undorít engem, mindannyian gusztustalanok vagytok és hatalmasat csalódtam bennetek, hogy nincsen személyiségetek.
Ha valaha is visszatérek arra a szigetre, az maximum 2 ember miatt lesz, Giuliano és Lucho miatt. Egyedül ők voltak igazak mindvégig, a többi ember mind egy nagy képmutatás!
Keressetek magatoknak inkább olyan dolgokat, amik igazán ti lehettek, ne másoktól lopjatok, mert az nem szép dolog!
No hay comentarios:
Publicar un comentario