elég volt!

Tegnap nem írtam semmit, és ettől hiány érzetem is támadt hirtelen, pedig nem is volt nagyon miről írni, hiszen semmi érdemleges nem történt.
Délelőtt próbáltam megírni a Crystal Fighters cikket (mára lett teljes egész), délután dolgoztam, este pedig fáradt voltam már ilyesmihez, pedig fenn voltam hajnal 5-ig kb. Megittam 1 sört, amit még 1 vendég ajándékozott nekem, és annyira szarul lettem tőle, hogy aludni se bírtam. Nem tudom miért, mostanában mindig pánikroham szerűség tör rám, ha alkoholt iszom. Egyszerűen az van, hogy a szemem kívánja, de ennyi, és csak azért is megiszom, mert miért ne, utána meg szenvedek tőle egy napig.
Ugyanez van a junk food-al, a kávéval, meg a cigivel is. Ha valaki felajánl egyet, szívesen elszívom, pedig nem kívánom.
Hát akkor mostantól legyen úgy, hogy nemet mondok rá, a kávéra is, meg az alkoholra is. Mert valójában semmi szükségem rájuk!

Ez lesz az első és nagyon fontos lépésem azon abban a bizonyos folyamatban, aminek nekiállok most. Ez a folyamat pedig nagyjából azt jelenti, hogy felszedem a darabjaimat a padlóról és megpróbálom összerakni, de nem olyan szinten, hogy bármi apróság megrezegtesse, hanem úgy igazán rendesen.
Mert belefáradtam már ebbe a gyengeségbe, és a különböző dolgokba, amik ezt hozzák ki belőlem.
Persze nem mondom azt, hogy holnaptól már erős vagyok de megpróbálok kicsikét erősebb lenni, mint ma vagyok. És ma pedig próbálok erősebb lenni, mint tegnap voltam.
Hát valahogy így, de sikerülnie kell, mert meg tudom csinálni!