Egészen ideáig azt gondoltam, hogy ez a pár év Spanyolország mennyi mindent adott nekem, aztán hirtelen (mióta Pesten vagyok) rá kellett jönnöm, hogy adott ugyan, de ugyanakkor olyan elemi dolgokat vesztettem el, amik nélkül nem érzem magam annak, aki vagyok, vagy aki lennék.
Pestet érzem az igazi otthonomnak, az utcák, a romkocsmák, a rosé fröccs, egy Kiscsillag vagy egy Kispál koncert azok a dolgok, amiktől többnek érzem magam, ezek a dolgok tudnak ugyanis feltölteni.
Elkezdett növekedni bennem az aggodalom, hogy mi lesz velem már megint ezek nélkül.
Talán sosem növök fel és ezeket a dolgokat lehet, hogy soha az életben nem fogom elhagyni, mert egyszerűen nem tudom és nem is akarom.
És különben is, miért kellene nekem innen elmennem egyáltalán?
Hiszen itt(hon) mindenem megvan és ennél boldogabb sohasem leszek.
Sehol a világon nem fogom magam jobban érezni, mint itt.
Lehet, hogy ez mint hülyeség, de mi van, ha tényleg csak ez számít?
No hay comentarios:
Publicar un comentario