mejor estar solo que mal acompañado

Két hónapba telt, hogy jobban legyek utánad.
Most pedig ismét felkerestél.
Semmi értelme nem volt, de gondoltam miért ne beszélhetnénk.
Eltelt pár nap és újra ugyan az van.
Te engem szidsz én meg téged, illetve én már nem is, mert kedvem sincs hozzá.
Ahogy hozzád sincs már kedvem hosszú ideje.
Meguntalak, meguntam, ahogy viselkedsz és meguntam, amiket beszélsz.
Unom, hogy csak a magadét viszed, hogy rossz vagyok, hogy nem szeretlek.
Unom, hogy nem tudsz örülni annak, ha boldog vagyok.
Unom, hogy nem bírod elfogadni, fiatalok vagyunk és még élnünk kell.
Igen, talán én velem van a baj. Mert sokan már fiatalabb korukban házasodnak meg/vagy
gyereket akarnak. Talán velem van a baj, de ezt még nem akarom. Talán valamikor majd igen,
de nem most, nem így, és talán, sőt majdnem biztosan nem veled.
Mert nekem nem ilyen élet kell.
Szeretnék még élni és nem megállapodni.
Szeretnék utazni és végre világot látni.
Szeretnék most még magammal törődni és fejlődni, hogy mikor majd eljön az a pillanat, biztosan mondhassam, csak erre vágyok.
De addig inkább hadd legyek egyedül, mint rossz társaságban.
Hadd fedezzek fel új dolgokat, helyeket, hadd ismerjek meg új embereket, hadd éljek szabadon, hadd élvezzem a munkám, hadd legyek önző!