04.12.

Hosszú ideje már, hogy nem írtam.
Több, mint egy éve, hogy itthon vagyok, és emiatt nosztalgikus hangulatban vagyok.
Sokat álmodok Lanzaroteval, hogy megint a San Antonioban dolgozok, és ilyenkor rossz felébredni.
Kicsit mintha depresszívvé tenne a jó idő, amiről ugyancsak Lanzarotera asszociálok.
Újabban pedig el kezdett zavarni az is, hogy egyedül vagyok, pedig nem vágyok most senkire, csak mintha Georgi hiányozna megint.
Egyszóval minden a régi, közben mégsem.
Tele vagyok tervekkel, de közben izgulok, hogy nem fognak megvalósulni. Sokszor kedvem sincs hozzájuk, türelmem meg főleg. Mindent szeretnék egyszerre, de van úgy, hogy semmit se.
Az április már csak ilyen szeszélyes, engem is azzá tesz.
De talán az is kissé hat a hangulatomra, hogy ebben a hónapban nem utazok sehova, és kicsit nehezen viselem. De nem baj, májusban Párizs, aztán júniusban Lanzarote meg Fuerteventura.
Van miért várni a "holnapot".