viernes, 11 de septiembre de 2015

cuando no soportas tu lugar...

Mindig hirtelen jönnek ezek a rossz érzések, amik aztán betöltenek mindent az életemben,
Az esős, borús őszi idő a maradék életkedvet is kiszívja belőlem, ami egyébként lenne.


Végre beleszerettem a futásba és ebben az időben nem tudok menni.
Ez meg csak növeli a stresszt, ami napközben összegyűlik bennem.
Fáradt is vagyok meg gyenge, betegnek érzem magam és mindennél jobban vágyom rá, hogy leteljen ez a 2 hét és elhúzzak Spanyolországba mert már nem bírom.

Úgy vágyom a napsütésre, a tengerre, a sós illatra, a mosolygásra, a café con leche-re.
Kezdem megint elveszíteni magamat Spanyolország nélkül.

No hay comentarios:

Publicar un comentario