nosztalgia

Mint telihold az éjszakával, együtt nőttünk fel a fákkal és a Quimby-vel.
Zene volt, ami összekötött minket, formálta a személyiségünket, és mindennap velünk volt.
Minden egyes dal minden egyes sora más-más érzet; Bem téri találkozók, Szabadhegyi séták, Volt fesztiválok, Zöld Pardon, a közös vonatutak, Szellemszállás, Vakondtúrás, koncert és fesztiválhegyek.
A zene volt az igazi kapocs közöttünk, ezáltal kapcsolódtunk mi 7-en.
Most meg csak a zene maradt, mindenki elment.
Nem hallják többet a zenét, nem érdekli már őket vagy csak nem akarják meghallani azt, ami nekik (is) szól.
Quimby van, Quimby mindig is lesz, az emlékek megmaradnak, és a szívemben azért Ti is.
Most nagyon hiányoztok, halljátok?