Az óra már éjfélt ütött
S én mégis álmatlanul itt ülök
Gondolataimba burkolózva, álom képzetekkel
Hiába várva, hogy ne menjél el
A város is alszik
Nincs itt zaj már semmi
Csupán agyam zakatol
Nem tud megpihenni
Nem tud megpihenni
Hisz nem hagyja nyugodni…
Az a gondolat,
Hogy menni kell még neki
Menni, menni messze
A szív hosszú útján el
Könnyes szemekkel bár
De igaz szerelemmel
Nem akarok menni
Nekem itt van maradásom
Vele egynek lenni
Ez csak az én álmom
Álmom éjjel-nappal
Ő, a világ kicsiny része
Ha hívó szavam hallja
Visszajönne értem.
No hay comentarios:
Publicar un comentario