A Dunánál megállt az idő
Ide nem ér el a város zaja
Csak pár mérföldkő
De e táj mégsem halott tanya
Nekem társam nincs más
Csak a lágy természet
Nem számítok senkinek már
Undorít e mocsok s az enyészet
Meghalni volna jó most
A természet lágy ölén
Most mikor úgyis mindegy sorsom
Nincs is már semmim, mindenem övé
Ő az, kiben bízom, s ő érte élek is
Sohase csapott be még
Ő az egyedüli tiszta lélek itt
Hisz ez az emberből kihalt rég…
No hay comentarios:
Publicar un comentario