én nem hiszek a szerelemben

Én nem hiszek a szerelemben

Mer engem már többször is becsapott

Mond! Hát miért ne kételkedhetne

Egy magamfajta, magára maradott?

Én nem hiszek a szerelemben

Bármennyire lángol

Én kétkedve pillantok mindenre

Mire a szerelmet ráfogjátok

Én nem hiszek a szerelemben

Mit egykoron szívem is vágyott

Sorra marcangolták férfikarmok lelkemet

S én valóságnak hittem olykor az álmot

Én nem hiszek a szerelemben

Bármennyire is állítja szívem olykor

„Minden nő arra született, hogy szeressen s

Őt viszont szeressék, ne add fel, eddig bármi volt!”

Én nem hiszek a szerelemben

Hiába marcangolnak hát belül olyas vágyak

Lélekszakadva kutatom a lelket

Mely pont, mint én, elhagyott, árva.

Éppen ezért én nem hihetek a szerelemben

Mely álnok kígyó módjára viselkedett

Nem egyszer s nem kétszer életemben

S álboldogsággal hitegetett.