Mikor elengedlek
A legszomorúbb évszaka
Ez már lelkemnek
Szívem telve van csordulásig
S nekem el kell engednem
A kincsemet, ilyen a zuhanás is,
Hisz ő nem engem választott s szeret.
Ma jött el az ideje
Búcsúzok tőled, ki maga volt az élet
Sajnálom, de ki kell töröljelek
Emlékeimből örökre, bármennyire is félek
S vágyva vágyom a percre
Mikor újra látva téged
Szívem rugója nem oly hevesen ver
Csak rád néz mosolyogva, akár egy képre
S én pedig csendesen tovább ballagok
Nem nézve hátra, a múltba
S te a melletted sétáló nőalakot
Kérded, hogy lehetséges ez? Újra és újra!
No hay comentarios:
Publicar un comentario