Emlék

Emléked még bennem él

Száz karommal nyúlok értük

S mégis, kitépni nem tudom, hiába is szeretném

Elmentél, s nem jössz vissza végül.

Szívem idáig várt, remélt

Sósvízként áztatva arcom s

Fájón zokogva a zenét

Melybe, úgy éreztem, belehalok.

Szeretném, hogy arcod márcsak

Mint emlék, kísértsen álmatlan éjjeken

Új erőt kérek Istenem, míg ő boldogabb mással

A messzi jövőben a sötétben valaki meghallja énekem

Szeretném, ha meglátván arcodat

Nem érezném többet, hogy szívem megreped

S élnék inkább, mint rád gondolva naphosszat

Érezném, ahogy szívem páncélja percről percre megreped

Nehezebb azt feledni

Aki hűtlen, aki elhagyott

Mintha évtizedek múlva sírbolt fedi

S már a világ számára sem több mint halott

Nem vagy még emlék nekem

Legdrágább kincse életemnek

Egyetlen s igaz szerelem

S ami maradt belőle, a magánytól való félelem.