Szívverésed hallom én
Két karodba tartasz immár
S halkan súgod, bújj mellém
Puha ajkad lágyan érint
Csókra csókkal felelek
Nem kell a szó, akárcsak félig
Is, kimondatlanul is érzem, szerelem
Sírva sírok
S kérve kérlek
Minden mit leírok
Mint egy test és lélek
Hozzád bújok
Drága karod féltőn ölel
Kérem Istent, sose múljon
E pillanat, míg a halálunk nem jön el.
Pillád most elnehezül, látom
De szíved éber s vigyáz.
Míg elmédet elnyomja az álom
Lelked fénye gondol miránk.
Bízva bízom tebenned; Isteni csoda!
Tán kevésszer mondom szeretlek?
De elég bizonyíték, hogyha
Nem engedlek el többé soha?
No hay comentarios:
Publicar un comentario