martes, 13 de octubre de 2009

Fáj dalom

Akkor engedd, hadd fájjon-

Hallik' a könyörtelen bugó

Hang, mint fába a fejsze, úgy hasít

Elmémbe. Az öntudat, a fény elvakít.


Sápít a vak éji homály

Zeng az ég s a sereg ott vár

Egy árnyalak fényért kiáltása

Felém sulytó fejsze, börömbe vésve mind a szálkája.


Fáj dalom. Fájj!

Benned éltem minden fájása

zokogva, szívmarcangolva, jajkiáltás.

Utoljára még felsikolt a szív. hiába?hátha...

No hay comentarios:

Publicar un comentario