Akkor engedd, hadd fájjon-
Hallik' a könyörtelen bugó
Hang, mint fába a fejsze, úgy hasít
Elmémbe. Az öntudat, a fény elvakít.
Sápít a vak éji homály
Zeng az ég s a sereg ott vár
Egy árnyalak fényért kiáltása
Felém sulytó fejsze, börömbe vésve mind a szálkája.
Fáj dalom. Fájj!
Benned éltem minden fájása
zokogva, szívmarcangolva, jajkiáltás.
Utoljára még felsikolt a szív. hiába?hátha...
No hay comentarios:
Publicar un comentario