S homály, korom fekete töltötte el a szobát
Kihült szivvel fagyoskodtunk soká
Egybe nem, csak külön dobog tovább
A szív, mely néhol már megrepedt
S meleg tüzzel gyógyitottuk a vérzö sebeket
Lángok közt vergödö büntudatunk lelke
Száll a porban, alakja egy törött szárnyu molylepke
Haldoklik halkal. Akár a lelkünk,
Már közel a halálhoz, s most eltünt ...
No hay comentarios:
Publicar un comentario