Hallom jöttöd halk neszét
Lépted súlya ólomsúlyos kövekként
Omlik rám, de csodaszép
Ilyenkor a Balaton, hullámzik szerteszét.
Lágyan csobban a sziklán s hallgatag
Morajjal tölti el a lakatlan partszakaszt
Némán ring a nádas is, alszanak
A lakói, síri csned honol, szívveréseim hallanak.
Ma még a Nap sem búskomor
A parton minden más, mint a megszokott
Nem ér el az ellenség haragja, boldog
Boldogtalanság se létezik, a fogalom e tájnak holt.
Az iszapáztatta habok közt látok egy szörföst
A naplemente árnyékában jár, alakja már vörös.
S elnyelik a fehér habok, amint köröz
Körbe és a fellegek örvénylenek a feje fölött.
No hay comentarios:
Publicar un comentario