A lepke halála

Alkonyodik már

Lepke suhan el

Halkan suhintja szárnyát

Pehely könnyű bár, de lelke súlya ez.

Csak száll, száll

Utolsó útját járja,

Köztünk már itt a zord halál,

A megfelelő pillanatot várva!

Várja, mikor sújthat újra

Keze feketéje körül ölel

Ő, a világ egyedüli úra

Ő, ki érted jön el

Nem kopog be sem,

Zavarni sem zavar

Hirtelen ott terem

S téged is el ragad

...............

...............

Aztán csak a néma csend,

Csak a csend mi meg marad

Halott lepled alatt a lepke

Maradványa nem több, csak kivert alak!