Évszakok a Dunánál

A Nap csillogását látom a vízen

Lelkem mélyén a szerelem megpihen

Tüze már csak parázs alak

Csak ez, ami még maradt!

Amit gyújtottál, kialudt már..

Az óra csak lassan, kattogva jár,

Dermedt szívem megremeg,

Ő sem várja a zord telet,

Te már a nyárban jársz, s élsz,

Nincs emléked sem, mi fáj még

A Duna felcsap a partra

Lábaim meg-meg csapja

Egyedül ülök csak sivár partján

Magányom fele nem jársz te, sem a halál!

Arcom lassan megtelik könnyel,

A szél is ettől csípős ilyenkor, ősszel,

Mikor eljön a tavasz jele

S az embereknek boldog lesz lelke…

Szívem akkor is bús, mert elmentél

Nem jössz vissza többé, hiába szeretném

Egyedül maradok, csak a Duna csobog tovább!

Lassan elballagok,hisz ma a Nap is lemegy oly korán…