Mikor mindenek elhagytak

Mikor mindenek elhagytak,

Mikor szívem gyenge volt és véres,

Sebeit te voltál ki eltakartad;

Egyetlen éltetőm, drága természet!

Mikor már nem számítottam

S holtnak hittek minden

Csupán egy társ után áhítoztam

S felém tárta karjait az Isten!

Bocsásd meg nekem Istenem

Hogy ily hűtlenné váltam

S hogy szívem hatalmas sebe

Az oka, hogy újra rád találtam.

Bocsásd meg, hogy önző vagyok

Mint minden ember a Földön

Érzem nemsokára én, meghalok

De hitem irántad megrendíthetetlen és örök!