Nem félek

Nem félek már semmitől

Hisz veletek vagyok

Betakar a gyönyörű erdő

Fák, nektek lettem társatok

Nem akarok innen elutazni

Hisz itt szeretnek engem is

A fák szava újra hív

S tudom, fontos vagyok nekik

Én, a világból kitagadott, önző

Lélek, ki vétkezett

Gondjai elől menekül, költő

Ki bűnbocsánatért esedezz

Csak azt kérem, hogy bocsáss meg

Drága, egyetlen istenem

Könyörgök, ne kelljen visszamennem

Hol megrepesztik szívem

Itt a fák között oly boldog vagyok

Mint ezelőtt soha még

Lehet, hogy ma meghalok

És e fák között szívesen is halnék!