Porszem az esőben

Porszem… igen az vagyok

Mely, ha esik az eső, csak úgy ragyog;

S emberek taposnak lépteikkel

Vagy tán a szél repít el?

Nem tudom, csak azt érzem

Isten akarta hogy így kell élnem

S ki tudja talán egyszer majd…

Én döntöm ki a végső falat.

S ha halk esőcseppek kopogtatnak

Talán a szívem is beledobbanhat,

Amint egy boldog párt látok

S rá kell jönnöm, hogy csak álom

És én hiába várom…

Nem lesz sosem párom!

Megmaradok egy porszemnek

Kit az emberek megvetnek

Elnyomnak, eltipornak,

S ha kell, megkínoznak

Biztos ez? Biztos, hogy ez sorsom?

Nekem miért nem lehet igazi otthonom?

Melyet a szeretet meleggel áraszd el

S a férfi, kit szeretek igennel felel!

Ó! Esőcseppek árasszatok el melegséggel

Hadd repüljek én is a Hideg széllel!

Érints meg, kérlek engem is

S tavaszi záporoddal lágyan hints!

Egyszer úgyis elrepülök innen,

S akkor talán már boldog lesz szívem…

S ha porszemként is örökké,

Bánatom átváltozik örömmé!