A vándor lassan járt a réten
Egy halvány mosoly az arcán, de én érzem
Ez nem az a boldog, örömteli mosoly
S a lelke mélyén most talán zokog
A vándor lassan járt
Nap sütötte Piroskás orcáját
Szíve belül viszont reszketett
Rájött már nem is érzi milyen a szeretet
Sorsa keservén rágódnia már nem érdemes
Mi történt vele? Fontos ez és érdekes?
A vándor magányosan ballag
Lassan le is megy a nap
Mire besötétedik és jő a hideg szellő
A vándor is elmegy már de holnap újra eljő!
No hay comentarios:
Publicar un comentario