pulóver

A pulóveredbe belebújt egy árnyalak

Tán káprázott a szemem s téged láttalak?

Lágyan suhant a pamut között

Tudom, a lelked az, ki beleköltözött.

Felemelem, átölelem, csókolom.

S beleképzelem azt, aki hordta egykoron.

Ugyanaz az illat, ugyanaz az érintés.

Csak te hiányzol, de szíved már más szívé.

Csak a piros pulóver

Csak ő maradt, ő ki mindig ott lesz

Emléked sosem hal meg

Szomorú a jelen, boldogságra vágyom, jelzi nekem, türelem, majd lesz

Néha beszélek hozzá magam is

Ő pedig meghallgatja mind

Gondom s bajom

Átölel, akkor már nem fázom.