Sziporka

Habos fellegek úsznak el;

szemem félve utánuk tekint.

Úgy robog az élet is vele

s lelkem fáradtan rálegyint.

A Napot nézem itt e még

vagy tán

az fénye is tovaszállt…

s már ott jár

ott, a világ peremén,

ahol nem az élet ünnepli győzelmét,

hanem a halál.

A Napot látom;

Sziporkázik.

Fénysugara mindeneket betölt

Nincs se fű se lomb se erdő!

nincs helyette élet, halál se több.

A Nap nyitja s zárja a kört

Sziporka. Csak ennyi. nem több …