ragyog

Régen voltam már ennyire boldog, mint a tegnapi estén.
Igazából nem kellett hozzá sok minden, csupán a barátok és egy Quimby koncert.
Már 6 óra tájában tőlünk visszhangzott a fél város - persze nem szándékos figyelemfelkeltés volt ez -. Egyszerűen éreztük, hogy nevetnünk kell. Nem tudom ezt másként leírni, a boldogságot éltük mindannyian, egy nagyon intenzív formában.
Nem volt szükségünk a jóérzetekhez semmire jóformán. És mivel, már az este elején ilyen felfokozott állapotban voltunk, egy kis vodka meg bor csak még magasabbra röpített minket. S néha már fájt, amit át kell élnünk.
Mert az érzelmek jöttek vegyesen, ilyen is, olyan is. De hát ez mindig így szokott lenni.
Csodálatos koncertélmény volt. Talán az egyik legjobb Quimby, sőt, a legjobb!!
Rengeteg ember volt, ami nem túl megszokott ha azt vesszük, hogy Quimby-Győr.
Szóval ez is kellemes meglepetés volt.
Meg aztán a hangulat, ami áradt a helyszínen, mindenfelé.
Nem is tudom leírni ami akkor bennem volt. Inkább hagyom, hadd ülepedjen. És nem csak ez, a többi egyéb dolog is.
Annyi minden változik!