?

Mivel már régen írtam blogot, pontosan 4 napja, itt az idő a következő bejegyzésre, mert nem szeretném, ha újra az lenne, hogy húzom, csak húzom, és nem lesz belőle semmi.
Írnom kell, ez lényeg. Mindegy, hogy miről. Ami bennem van!
De most, így hirtelenjében nem tudok mit írni. Minden rendben van. Magamban vagyok és magammal. Olvasok. Várom az őszt. A színes faleveleket, az ősz illatát, a hangulatos parkokat, a meleg sálakat, az őszt, magát.
Valahogy számomra az ősz sosem az elmúlás időszaka volt, mint oly sok más embernek, hanem éppen az ellenkezője. Mindig valami új dolgot jelentett a számomra. S ezzel most sem vagyok másként!
Lezárul a nyár s vele együtt a sok millió emlékkép, helyet adva valami másnak. S ilyenkor az ősz belengi minden apró porcikámat, átjárja testemet.
Számomra az ősz nem más, mint a szerelem, maga. Tarka színek és képzetek. Halk fuvallat. Lány ősz eleji zivatar. A pocsolyákon megcsillanó már-már gyengébben sütő nap.
Olyan fahéjas-almás tea érzet. Vagy az már a tél? Na, nem baj. Nekem összefolynak a dolgok.