első SZINezésem

Az első SZINezésemről szeretnék most írni. Ami több okból is örökre emlékezetes marad a számomra. A leglényegesebb, hogy a számomra legfontosabb emberrel lehettem ott! Igazából már ez magában is elég lenne, hogy jól érezzem magam, ám ehhez még hozzáadódott a hangulat, az emberek, a napfény, a rekkenő hőség, a vízpart, a homokos part, és még így tivább sorolhatnám a végtelenségig is akár.
Szóval, ez volt az első Borsodi Fesztivál-om, hiszen eddig csak a Szigetes fesztiválokon vettem részt (Sziget, VOLT, Balaton Sound), vagy egyéb rendezvényeken, mint például a Veszprémi Utcazene fesztivál vagy a Művészetek Völgye.
Így hát kiváncsian vártam, mi vár rám majd Szegeden.
Mivel Ádám szegedi, már egy ideje ismerkedtem a "napfény városával" és igencsak elnyerte tetszésemet, hiszen pont olyan, mintha egy kis budapest terülne el szemeim előtt. Széles utcák, szép régi épületek, sok-sok szecessziós emlékház, Tisza, szép híd.
A partfürdőn sem először jártam már, van ott néhány nyaraló, kissebb és nagyobb faházak. A terület igencsak nagy, nyugodt szívvel engedik hát be emberek tízezreit ide.
Van itt minden, amire igénye lehet a fesztiválozni vágyó fiataloknak.
Kinti tusolók, hideg-meleg vízes medence (bár a hideg vízzel vitatkoznék, hiszen az is megvolt, vagy 30-32 fokos), jakuzzi, koktél bárok, 8 színpad és kissebb helyszínek, fröccsház, sarkifény, pálinkásházak, hotdog, gyros, lángos, sósperec és főtt kukorica.
Mindenki kedvére válogathatott.
Árszínvonalát tekintve is igencsak kedvező, és azt mondhatjuk, talán a legolcsóbb nyári fesztivál.
Ami még nagyon tetszett, hogy a SZIN már tavaly bevezette a re:pohár nevezetű dolgot.
200 forintért megveszed a poharat, ami nem a szokványos papírpohár, hanem műanyagból van. S bármikor visszaválthatod vagy új pohárra vagy pénzre.
Ennél jobb ötletet el sem tudok képzelni a fiatalok ösztönzésére, akik a fesztiválon ugyebár fogytán vannak a pénznek.
S ez még a szervezőknek is jól jön, nem kell újabb alkalmazottakat felvenni pohárszedésre.
Na jó, persze ez így teljesen nem igaz, mert azért ovlt szemét így is, de utolsó éjjel már igencsak szemfülesnek kellett lennünk, hogy találjunk néhány re:poharat. Konkrétan ment értük a harc!
Akkor most ejtsünk szót a programokról is. A -1. napon 17 órakor volt kapunyitás, és ahhoz képest, hogy nem is volt a sor olyan hosszú, majdnem két órába tellett míg bejutottunk, mert tüzetesen átkutattak mindent a táskákban és nem kevés alkoholt eltulajdonítottak.
Nekünk SZTE-s jegyünk volt, aminek az volt az előnye, hogy 1600 forinttal olcsóbbért juthattunk hozzá.
Bár a kiváltásnál adódott kis probléma, mert nem akarták diákigazolvány nélkül kiadni nekünk a jegyet. De végül Ádám sikeresen megoldotta a problémát.
Miután bejutottunk kis időbe telt míg felállítottuk a sátrunkat, majd kimentünk a közeli kisboltba alapozásképpen.
Tulajdonképpen a -1. nap arról szólt, hogy a Woodsctocki hippi fesztivál 40 éves évfordulóját ünnepeljük. Volt hippidivatbemutató, Doors, Janis Joplin, Jimmy Hendrix tribute koncert és Hair filmvetítés. De a fesztiválozók csupán tizedrészét, ha érdekelte ez a program.
Mi fogtuk magunkat és kényelmesen elhelyezkedtünk egy babzsákfotelban az Unicum Next Bootleg Bar-ban.
Ezt a napot hamar magunk mögött hagytuk, hiszen kellett az energia bőven az elkövetkező napokra.
A 0. napon a sok betervezett program közül végülis sikerült is részt vennünk néhányon. De amit a napból kiemelnék az a Korai Öröm koncert, a drum and bass bulik (Black Sun Empire-el az élen), a Goulasch Dj-s és az Amber Smith (számomra hatalmas kellemes csalódást okozva) voltak. Olyan szintű láb fájással mentünk haza eznap, hogy attól féltem még 1 hét múlva sem bírok majd járni.
Aztán az 1. nap következett, egy kellemes Heaven Street Seven koncertes nyitással, majd megittuk finom kevert multivitamin italunkat a Folkree koncert közben, ami talán az egyik legjobb buli volt a SZINen.
Majd én átmentem Kispál és a Borz koncertre, Ádám meg a Belgát tervezte megnézni Gáborral.
Igazából ez a Kispál se sokban különbözött a VOLTos bulitól, talán csak annyiban, hogy jobb hangulat kerekedett.
A fiúkkal semmi probléma nincs, mostanában teljesen összetetten játszanak, mindenki azt csinálja, amit kell, Lovasi is tudja a szöveget majdnem mindig, vidámak, játszani akarják, mi meg hallgatni.
Végül pedig elmentünk Russkaja koncertre a nap zárásaként.
A srácok ismét nagyon jó hangulatot csináltak, bár mivel eléggé hátul álltunk, annyira nem jött át. Nekem a tavalyi Balaton Soundos konceretélmény marad az első helyen!
Aztán a 2. nap jött, ami egyben a legpörgősebb napunk volt. Tele programmal.
A Veszprémi ESKAbbe koncerttel kezdtük, ahol ugyan kevesen voltak, a hangulat kellemes volt és csalogató. Ezután elmaradt egy koncert, amit nagyon vártunk, így maradt kis szabadidőnk. Majd utána szépen sorjában: Eric Sumo, Balkan Fanatik, Csík zenekar, Irie Maffia, ColorStar Delux, Besh O Drom, PASO, Zagar, !Deladap, Testi Egyenleg.
Igen mozgalmas nap volt, mikor egyetlen percre sem állt meg a pörgés.
Aztán a 3. napon délutánra elromlott az odő felettünk és még, ha ez nem lenne elég, néhány szegedi lakos aki sértve érezte magát a hangos zene miatt,- ami egyébként csak hajnali négyis szólt, ami ugyebár egy fesztiválhoz mérten édeskevés, s ráadásul nem is volt nagy hangerejű,- feljelentette a fesztivált. Így az utolsó nap csupán éjjel kettőig szólt a zene.
Nem tudom megértnei, s talán nem is fogom soha, hogy miért pont a fesztivál utolsó napját kellett így elrontani. De ez most már mindegy is.
Most pedig megy a vita, legyen e még SZIN a partfürdőn vagy ne?!
Na szóval az utolsó nap, közelgett a vihar, mai olyan 11 óra tájban el is érte a fesztivált. Előtte órákig csak hatalmas szélvihar keverte fel a fürdő homokját.
A szervezők úgy gondolták, most jól megviccelik a fesztiválozókat, azzal, hogy lecsökkentik a műsoridőt, néhány programot mellőznek. Csak az a baj, hogy például Péterfy Boriék nem számoltak azzal, hogy a koncertjük 3 órával előbbre jön majd, így késve indultak el.
Ennek ellenére szép kis utolsó nap lett belőle, kiscsillaggal (akiket nem érdekelt a csökkentett műsoridő és lenyomták a tervezett másfél órás koncertet, szerencsére), pál utcai fiúkkal ( ahol lecsót szintén nem zavarta, hogy sürget az idő, 3-4 számot is eljátszottak a visszahívás után), guano apessel (bár csak vagy 10 percet sikerült elkapnom a show-ból, ami tele volt látvány elemekkel és sandra nem épp mindig nőhöz illő hangjával, azt kell mondjam, jó volt), tesco discoval (ami az egyik tlaán legjobb buli volt, jó zenéve, hangulattal, képekkel).
És igazából eljutottam a végére. Végezetül szakadó esőben keresgéltünk re:poharat, pogya kétszázasok reményében, több kevesebb sikerrel.
Összességében, azt kell mondjam, fantasztikus fesztivál. Igaz, hogy a nagy nevek innen hiányztak és a színvonal jóval alacsonyabb volt, mint a nagyobb fesztiválokon, és a női mosdókat sem minősíteném, mégis, felejthetetlen élmény marad.
Két szó: napfény és zene. És egy harmadik: szerelem. Ez a SZIN!