My Blueberry Nights

Ez lesz az első filmes blog bejegyzésem.

Azért töltöttem le a My Blueberry Nights-ot, mert negatív kritikákat kapott.
Mind a nézők, mind pedig a filmkritikusok, hozzáértők részéről is.
A főbb szerepeket nézve, hitetlenül olvastam az alul pontozásokat. (4/10, 5/10)
Tulajdonképpen ami meggyőzött, hogy látnom kell a filmet, az Rachel Weisz neve volt.
Nem tudnék egyetlen olyan filmet se mondani, amiben ő szerepelt és bukás lett a vége.
Mellette pedig olyan nevek szerepelnek, mint Norah Jones, Natalie Portman vagy Jude Law (akinek brit akcentusa és a hozzá kapcsolódó markáns hangja rengeteget ad a filmhez).

A történetről nem sokat szeretnék írni.
Egy lány betér egy kávézóba, ahol megtudja a pultos fiútól, hogy a barátja itt járt egy másik lánnyal.
A lány csapong a különböző érzelmek között, majd elindul hogy körbeutazza amerikát felejtés céljából.
A legkülönbözőbb helyeken bukkan fel, ismerkedik és tanul, megtanulja mi is az élet.
És közben keresi a szerelmet.
De talán nem is jó helyen.

A magyar fordítás természetesen megint félrement (A távolság íze).
Persze nehéz egy ilyen címet hitelesen visszaadni más nyelven, de a cím alapján az emberek nagy többsége másra asszociálhat és nem kevesen csalódnak/csalódhatnak is a filmben éppen emiatt.
Mert ez nem egy romantikus, csöpögős film. Annál sokkal több!

A kritikák szerint vontatott, üres film.

Szerintem az összhatás érdekes. A szereplőválasztás nagyon jó. Norah Jones a főszereplő.
Felváltva mesélnek, Ő és Jude Law. Mindkettejük hangja más és más érzetet kelt az emberben.
A hirtelen felbukkanó mellékszereplők is érdekesek.
A filmben sok a csend. Talán a másfél órából 20-25 percet is kitölt ha jobban megfigyeli az ember.
A csend képzetekkel társul.
Különböző színek, fények, illatok (igen, már-már érezni is!) lengik be.
Hol rendes ütemben halad, hol még a mozgás is lassított.
Talán hogy ezzel is fokozzák a késleltetést.
Amit én nem feleslegesnek tartok, hanem szükségesnek.

Én ittam a film minden egyes szavát.

10/10

Itt a trailer;