Candy

Mivel ma elhatároztam, hogy végre hasznosan töltöm a munkaidőmet, elhatároztam, hogy annyi filmet fogok megnézni, amennyit csak elbír az agyam. Ha lehet, blogot is írok majd mindről.

A mai 2. filmem az ausztrál Candy lett.
Egy ismerősöm egyik közösségi portálos adatlapján lettem rá figyelmes, majd ismét a kritikákat hívva segítségül, informálódtam erről is egy picit.

Természetesen a Candy is egy olyan film, amit a kritika lehúz és a közönség sem nézi jó szemmel, mivel drogosokról szól.
A legjobb pontozás amit találtam 6,5 pont volt.
Én ennél mindenképpen többre értékelném.

A főszereplők Abby Cornish és Heath Ledger (aki ugye maga is jártas volt e téren).
A férfi főszerepet tehát nem is találhatták volna el jobban, hiszen Heath-nek teljesen testhez álló szerep volt az.
De nem ezt vagyok hivatott itt boncolgatni.

A történet a következő;

In medias res kezdetű film. Mikor is adott egy lány és egy fiú. A lány festő, a fiú költő. Tehát művészek. Azaz jóval érzékenyebbek a világ dolgaira.
A film végigköveti a pár szerelmét a paradicsomtól, a földön át, a pokolig.
A lány, hogy mégjobban kifejezze szerelmét, a fiút követve, beleveti magát a kábítószerek világába.
Mert ezzel akarják kifejezni szerelmüket. Ami akkora intenzitással ég, hogy már nem tudnak mit kezdeni vele, ezért a drogokban próbálják keresni.

S ezzel még nincs vége, de a történetről ennyit érdemes csupán megemlíteni.

A negatív kritikák részben azért vannak, mert sokan azt állítják, ez a Trainspotting II.
Mások azért nem méltatják, mert drogosokról szól.

Pedig ez egy olyan film, ami mögé kell látnunk.
Aki nem volt még igazán szerelmes, nem képes megérteni a film mondanivalóját.
Aki nem vonzódik a művészetek világához, nem képes megérteni a 2 szereplő érzékenységét, félmondatait, ki nem mondott szavaikat és a finom gesztusokat sem a filmben.

Szeretem az ilyen filmeket, amiben megtalálom önmagamat.
Szeretem, mert úgy érzem, ismer engem a film. Mintha csak hozzám szólna 1-1 adott mozzanata.

Ez a film nekem 9/10

De csak, mert ezelőtt láttam a My Blueberry Nights-ot.
És az valahogy mélyebb nyomot hagyott, mert más életérzés itatja át.
De ettől függetlenül nagyon jó film ez is.
Érdemes jól megfigyelni a belső monológokat.
És átgondolni, miről is van itt szó valójában.

Mert ez a film nem a drogfüggőségről szól.
Hanem a szerelem függőségéről.
Ami van, hogy rosszabb.

Itt a trailer;