Mert erre van szükségem most.
Igyekszem - ha lehet - megteremteni a belső napsütést - is -.
Ma töltöm az utolsó 16 órás műszakomat a hotelban. Amikor tudod, hogy már csak kevés van hátra, néha nehezebb elviselni azt a keveset is.
Elkap a légszomj és menekülhetnékem támad.
Nézem az utcát, a hotel belső udvarát, hogy haladnak a napsugarak, hogy töltik be fényükkel a teret majd hogy nyugodnak le. És én még mindig benn ülök és nézem, ahogy beesteledik és feljön a hold.
Szükségem van már, hogy kiszabadulhassak innen. Most érzem csak igazán, mekkora mozgás igényem van.
Szeretnék futni, fűben feküdni, fényben ülni, a világ széléig elmerészkedni, napfürdőzni, finom füstölők illatát magamba szívni, énekelni, amikor kedvem támad hozzá, mosolyogni az emberi hülyeségeken.
Jól esett ma 1-2 órát beszélgetni egy jó barátnőmmel, munkaidőben, a munkahelyemen.
A beszélgetés egyszerre örömmel töltött el és fájdalommal.
Felkavarta az érzelmeimet.
Menekülök.
És bizonytalan vagyok.
És tényleg. Milyen igaz. Próbálom magam erősíteni, de valahogy épp ettől tűnök még törékenyebbnek, esetlennek.
Talán a belső napsütés hiánya.
Mert mostanában felhőket képeztem, alkottam magamban.
Itt az ideje, hogy kisüssön a nap!
És még valami; rájöttem, hogy szeretnem kell, szeretnem kell a világot, szeretni az embereket. Nem számít, ha bántva érzem magam vagy akár ténylegesen is, bántva vagyok. Nekem akkor is mosolyognom kell, csak a szeretet számít!
Itt egy videó. hozzon napsütést.
/balaton sound 2010 ?/
No hay comentarios:
Publicar un comentario