utolsó év

"Utolsó év, elmúlik a nyár
Figyelnek bennünket, közel a határ
Készülj az útra, nem lesznek fegyverek
Egyedül megyünk, ahogy a többiek
Mindenki menekül, elöl a félelem
Átsüt a nap, még átsüt a hegyeken
Elõl a félelem, hátul a fájdalom
Utolsó szó a néma szájakon
Lehunyom a szemem, én nem akarok látni
Búcsúzik a vezér, én nem akarok várni
Gyáva vagyok én is, halott aki marad
Halottak a hõsök, de én sosem voltam az."

(Pál utcai fiúk: Utolsó év részlet)

*************************************************************************************

Furcsa érzés végzős egyetemistának lenni.
Tudván, hogy itt már jóval többről van szó, mint pár éve, a középiskola végén.
Szűkös dátumokhoz, határidőkhöz vagyunk kötve ezalatt a három hónap alatt, ami még hátra van az iskolából.

Ha belehallgatok a körülöttem levők beszélgetéseibe, a következőket hallani:

I. szakdolgozat
II. nyelvvizsga
III. diploma
IV. szakmai gyakorlat
V. államvizsga
VI. jaj ne, újra itt (:D)

Érezhetően nagy stressz van mindenkin.
Ma Krisztivel bementünk a konzulensünkhöz. Érdekesen mutathattunk ott, mert a tanár (akire egyébként nem mondható, hogy szigorú lenne, és semmi ilyesmi) teljesen elképedt rajtunk.
Úgy állhattunk ott, mint akik a kivégzésükre várnak.
Igen, talán túlreagáljuk egy kicsit ezt a szakdolgozat ügyet.
De olyan jó volna végre valami jót létrehozni.

És ha már itt tartunk, le kell írnom (mert megígértem, hogy lejegyzem a fejlődést), hogy bár az utóbbi három napot a pihenésnek szenteltem, haladtam is a szakdolgozatommal. Most már 20 oldalnyi anyag biztosan készen van és a kutatásomhoz is kaptam egy nagy adag segítséget.
De egyelőre erről ennyit!

a puf dal.