szakdolgozat pt. I.

Ma eldöntöttem, hogy le fogom jegyezni a blogomba a szakdolgozatom írásának folyamatát a mai naptól.

Rájöttem, hogy nagyon nehéz szakdogát írni.
Főleg, hogyha az ember szeretne valami igazán szépet alkotni a végére.

Eleinte azt gondoltam, hogy ahogy folyok majd bele a témába, egyre jobban, egyre mélyebbre ások, úgy fog szűkülni maga a téma. De éppen ellenkezőleg van. Egyre több ötletem van, és nehezen tudom keretek közé szorítani. Kapdosok ide- oda.
Ezért kell valami koncepció hozzá.

Az sem mellékes, hogy hogyan változik napról napra, sőt, óráról órára az, amiről írni akarok.

Ilyenkor estére mindig sikerül aztán elég rendesen kifáradnom. Naponta 3-4 órát minimum foglalkozok a témával. Olvasom a könyveket, a folyóiratokat és próbálok valami egyedi dolgot létrehozni.
De vajon sikerülni fog?

Nem szeretnék egy olyan dolgozatot kiadni a kezemből, ami sok-sok ezelőttinek a 2010-es másolata.

Sőt, megfordult a fejemben - nem tagadom - a turizmus zrt. felhívása, az év szakdolgozata címre.
De ez egyelőre még csak egy szép álom.

Jelenleg augusztus 25. van.
Rengeteg anyagom van, amiből összeraktam már kb. 15 elfogadhatónak mondható oldalt.
November elejéig még van időm. Ez nagy szerencse. Csak az íráskedvnek nem szabad lankadnia. De ez az egy amiben biztos vagyok, hogy az íráskedv, az nem fog.
Ez egy óriási előny a számomra, hogy szeretek és tudok is írni. Persze utóbbit nem az önhittség mondatja velem. Csupán szerencse ez a számomra, főleg egy olyan szakon, ahol a gazdasági tárgyaké a főszerep.

Kialakítottam egy kisebb fajta szokássorozatot az írással kapcsolatosan.
Mivel a nap folyamán más dolgaim is akadnak még most nyáron is, ezért igyekszem mindenre időt szorítani.

Most még megtehetem, hogy délelőttönként sokáig alszom. A reggelimet a nappaliban fogyasztom el, és közben nézem a travel channelt. Mostanában nagyon rákaptam...
Amennyi olvasás még belefér a délelőttömbe, annyit olvasok. Kora délután pedig nyelveket tanulok, először mindig angolt, aztán spanyolt. A spanyolról pedig már könnyű az átállás a szakdogára.
Körülöttem könyvek hevernek mindenhol (kicsit el is fog a nosztalgia érzése, érettségikor volt utoljára ennyi könyv szétszórva a szobámban). Egy tábla csokoládé és 2 l víz társaságában.
Addig írom a szakdogám, amíg a szemem el nem fárad a monitortól.
Azt hiszem ez a rendszerezettség indította el bennem az igazi vágyat az írás után.
S bár kétlem, hogy e vágy kitart, bízom benne, hogy mindig lesz majd valami, amivel érdeklődésemet fenn tudom majd tartani.

És amúgy is, öröm lesz visszaolvasni majd ez(eke)t a bejegyzés(eke)t télen, ha már leadtam a dolgozatom, s esetleg már tudom az eredményét is.