elveszett

Számomra tegnap vált nyilvánvalóvá, hogy a Quimby elveszett!
Szomorú ezt felfogni ép ésszel.
Egyszerűen mainstream zenekar vált belőle. Amikor ebben a zenekarban sok-sok éven keresztül épp azt szerettük, hogy nem adja el magát, nem hódol be, nem ad magából.
Olyan jó érzés volt 2-3 éve még az üres págiszban álldogálni a színpad előtt, ahol maximum 2-3 sor verődött össze az odatévedt 40-50 emberből.
És hangulatos volt, és otthonos, és barátságos, és... és még sorolhatnám.
Ahol nem az volt lépten nyomon, hogy 14 éves kislánykák osztják az észt nekem, hanem idősebb fiúk és lányok az élet nagy dolgairól beszélgettek velünk.
Miért változott ekkorát ez a zenekar is?
Felteszem magamnak a kérdést, ez vajon szintén a Kispál feloszlásának köszönhető? Persze már előtte elindult a Quimby a népszerűség útján (Petőfi rádió, Csík zenekar, stb.), de azért az mégis fura, hogy egy közel 5-6 éves utolsó albummal ilyen sikereket értek és érnek el.
Dióssy még 3 éve a Művészetek Völgyében arról beszélt nekünk, hogy ő látja a Quimbyben azt a pluszt amivel túlszárnyalhatná a többi alternatív zenekart, de ez még nem erősödött fel.
És nem hiszem, hogy arra gondolt volna, ami most van.
Nem hiszem, hogy ő vagy akárki más, jobban hozzáértő azt tudná mondani, hogy ez a megerősödés. Mert nem!
Persze nagyobb lett az érdeklődés, ezért nyitni kellett tágabb horizontok felé, de az az érzésem, hogy néhány ajtót bezártak maguk mögött, s talán a leglényegesebbeket.
Szépen a legősibb rajongók orrára csaptak egy-egy ajtót.
Haragszom a Quimbyre, holott közel nem biztos, hogy csak ők tehetnek róla.
Részben én is hibás vagyok. Illetve nem hibás, csak én is változok, napról napra.
De vannak örök dolgok, amikért bármikor bármit megtennék s meg is teszek.
De ez a változás nem hagy nyugodni, zavar.
A Quimbynek nem arról kellene szólnia, hogy karika fülbevalókkal és tűsarkú csizmákkal felsorakoznak a tinilányok az első sorba.
Rendben van, legyen a Kiss Tibor egy szex szimbólum, mert nem tagadom, van benne valami vonzó.
De nem az a klasszikus. Sosem mondanám rá első ránézésre, hogy na ez igen.
Neki egy réteg szimbólumának kéne lennie.
Ahogy Kurt Cobain lehetett régen a grunge korszakban.
Nem szaporítom a szót, hatalmas csalódás!
Fájó dolgokat mondok ki, ahogy kimondom, önmagamat sebzem meg vele.
Talán nem új lemezt kellett volna nekik csinálni, hanem követni a Lovasiékat...
Ebben az értékcsökkentő, leamortizáló környezetben nem látom értelmét a vékony ágakba kapaszkodásnak.